A Mai bejegyzés egy kis intermezzo lesz és kevésbé gyakorlatias mint az eddigiek. Inkább filozófiai útra terelődik ma a gondolat, de az az érzésem ez is hasznodra lehet.
Annyi engedtessék még meg, hogy védelmemre felhozzam: a mai napom is meg volt tervezve (nagyjából), ahogyan a többi, ám egy kis malőr csúszott be. Ennek szüleménye ez a cikk, amelynek kezdeti gondolatai kapcsolódnak a tervezésben bekövetkezett random eseményekhez, de a vége felé egy nagyobb eszmefuttatás is megíródott. Eredetileg más bejegyzést gondoltam ma közzétenni, de az egy 4 részes gondolatmenet első eleme lett volna, így a kapkodás helyett azt választottam, hogy a mai nap tapasztalatai szülik ezt a mostani post-ot. Fogadd hát sok szeretettel.
Még a legjobb, legalaposabb tervezéssel is előfordul, hogy nem úgy jön ki a lépés ahogyan azt az elején kiszámoltuk. Gondoljunk akár csak arra, hogy sok épület, út, park stb. Nem készül el időben 😊😊 😊
Nincs ez másként az olyan tervezetekkel sem mint a mindennapok.
Természetesen annak ellenére, hogy ezekről írok, tanácsokat, tapasztalatokat osztok meg, velem is előfordul (néha sűrű hullámokban), hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt kiszámoltam előzetesen.
Van, hogy megtervezi az ember, hogy mi lesz aznap, de aztán közbejön egy találkozó egy ismerőssel akit nem lehet visszautasítani, rokonok látogatnak meg előzetes bejelentés nélkül, vagy csak te érzed úgy, hogy teljesen ki vagy merülve és nincs már energiád semmire.
Ilyenkor két lehetőség van... Vagy hagyod az egészet a fenébe és majd holnap újra tervezel, vagy igenis összeszorítod a fogad és megcsinálod. Van egy harmadi is és talán ez a legjobb: Kimaxolod amit tudsz.
Ez is csak azt jelenti, hogy nem lehetsz mindenre felkészülve, illetve, hogy még mindig hajlamos vagy magadat túlvállalni. Így magadnak csinálsz problémát, vagy hozol olyan döntést, amire nem biztos, hogy elegendő a kapacitásod. De megfelelő korrekcióval és tervezéssel, ezt már az adott helyzeten belül is képes vagy rendbe rakni.
Egy izgalmas könyvet olvasok most a hibákról amely rávilágított arra, hogy ez a blog tulajdonképpen a hibázásról szól. Pontosabban, hogy melyek azok a hibák amelyeket már vétettem és hogy miként próbálom meg azokat előrelátással, körültekintéssel korrigálni. Azt, hogy ez a blog erről (megfordítva a tervezésről) fog szólni, természetesen már a #1 cikkben kifejtettem.
Idén nyáron elég masszív kerti munkákban voltam elveszve, mégis amit tanultam belőle azt hiszem ide teljesen átültethető.
Önmagunk rendszerezése nem könnyű feladat, de olyan ez mint amikor egy kertet próbálsz rendbe rakni. Először elképzeled miként fog majd kinézni. Mik az ideáid a kerttel kapcsolatban. Felméred a képességeidet, lehetőségeidet. Aztán felméred, hogy min lehetne szépíteni, változtatni. Majd kigazolod az aljzatot, levágod azokat az indákat amelyek rossz irányba nőnek, visszametszed az ágakat, hogy jobban nőhessenek. Megnézed, hogy a keletkezett hulladékból mi az amit hasznosítani lehet, rendszerezed a dolgokat...
Tulajdonképpen ha megnézed a természet is hasonlóan működik.
Van már egy kialakult "dzsungel" ami eddig arra nőtt amerre a szél fújt. Ez a jelenlegi életed. És te, megtervezheted, kitalálhatod, hogy merre szeretnél nőni, hogy azok a fák, ágak később neked jó termést hozzanak. Végeredményben a logika ugyan az mint a kertednél.
Ha először csinálod, azt veszed észre, hogy akárcsak a fűnyírásnál, amikor először levágod a nagyranőtt füvet, nagyon nehéz. Sok munka, idő és energia. Aztán ha ugyanezt rendszerezed és már nem a nagy gazt kell levágnod, hanem mondjuk hetente kitolod a fűnyírót és elvégzed a munkát, akkor már szebben nő a fű, kevesebb a feladat, kisebb erőkifejtés, rövidebb idő az amibe kerül, hogy ez rendben legyen.
Nem működik ez máshol sem. Ha egyszer veszed a fáradtságot és rendbe teszel valamit, majd rendszeres időközönként gondozod azt, akkor bizony már nem kerül majd akkora munkába, és az onnan átcsoportosítható időt, energiát, pénzt stb., átültetheted más feladatba. Így kialakul egy rutin, amely már automatikusan és ütemezve tud működni a későbbiekben.
Azt gondolom, hogy mindennek az alapja az objektív szemlélet. Jó az ahogyan most éled az életed? Mit vagy hajlandó ennek érdekében levágni, kigyomlálni, változtatni? Mit akarsz elérni? Mi a jövőbeli célod? Itt kezdődik minden a kis dolgoktól a legnagyobbakig.
Az objektivitásról fogok még írni a következő fejezetekben.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is, ha pedig kérdésed van, akkor az tedd fel itt kommentben, vagy írj nekem bátran.
Post a Comment