Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan eltelik ez a nyár. Visszatekintve mégis azt látom, hogy rengeteg minden történt az idén. Teljesen megfordult velem a világ. Legalábbis elkezdett újra forogni. Kellő fáradtsággal és sok-sok munkaórával magam mögött, ismét őszbe fordul velem az év. És, hogy mit tanultam ebből a nyárból? Hát azt, hogy a sok kemény munka meghozza a gyümölcsét. Sokszor csak a fotók időbélyegén látom, hogy mennyi minden történt, mennyi minden fejeződött be és kezdődött el. Remek dolgok. Izgalmas kihívások, és még izgalmas eredmények. Rendszereket teszteltem, illetve módszereket, hogy miként is érdemes, vagy kell menedzselni a mindennapokat. De olyan sok és olyan sokféle feladat gyűlt össze ezalatt a kis idő alatt, hogy lehetetlenség mindent százszázalékosan beosztani. De nem csüggedtem el, hanem ez is arra sarkalt, hogy még jobban finomítani kell ezeket a metódusokat és még jobban fókuszálni kell arra, hogy a pihenésre is jusson idő. Az értelmetlen foglalatosságokat igyekszem még jobban megszűrni és a nem megfelelő embereket, vagy azokat akik csak az időmet rabolják, igyekszem megszűrni. Kimaradok az értelmetlen beszélgetésekből, a panasz-áradatból és a semmitmondó töltelék "milyen az időjárás" típusú kommunikációból. Ezt az időt inkább befelé igyekszem használni. Hogy ez a kis univerzum itt a fejemben, a sok-sok gondolattal, ötlettel, tervvel, ne eltávolodjon egymástól rohamléptekben, hanem inkább egymás fél közelítsen, hogy a végén egy nagy egésszé álljon össze. Visszafelé haladok magamhoz és a békéhez, amelyet már olyan régen keresek. A rendhez és nyugalomhoz, amit csakis én érhetek el. Csakis én találhatom meg, és csak én lehetek az, aki meg is tartja.
Új szokásokat kell kialakítani a régiek helyett. Felül kell vizsgálni, hogy melyek azok a berögzült tevékenységek, amelyek nem hasznosak. Az üresjáratokat minimálisra kell redukálni, és minden tevékenységet meg kell tervezni. Akár egy jól működő gyárban, a kreatív, alkotói folyamatokon kívül minden egyebet, amit csak lehetséges, automatizálni kell. Ha jó szokásokat alakítunk ki, és egy darabig azon munkálkodunk, hogy ezeket újra és újra elvégezzük és rögzülnek, akkor egy idő után, szokásokká, automatizációkká válnak. Ha ezek jó, pozitív szokások, akkor azok hosszú távon segíteni fogják az életünket, és gördülékenyebbé teszik majd a mindennapokat. Vegyük példának az estét. Lefekvés előtt már kikészítem másnapra a zoknit, alsóneműt, inget, nadrágot, övet stb. Így reggel 5 perc felöltözni. Másnak ez sokszor (jobb esetben) fél óra. Mert reggel nehezen találja ki az ember mit venne fel. Még kómás, félig alszik. Ez máris egy olyan folyamat, amit ha automatizálok, vagyis olyan sokszor csinálom meg, hogy már mint a fogmosás, a napjaim részévé válik, akkor máris spóroltam egy fél órát. No és vajon hány ilyen dolog van, ami felemészt egy nagy halom időt.
A következő napokban, hetekben, ezeket fogom végigvenni. Listát készítek belőlük. A feleslegeseket kidobom, a használhatóaknál pedig végigveszem azt, hogy ezt miként lehet hatékonyabban csinálni. Így az egyébként zsúfolt hétköznapjaimban egy csomó idő felszabadul majd, amit más és hasznos tevékenységre fordíthatok. Tanulásra, több olvasásra, meditációra, tervezésre, vagy olyan dolgokra amit már régóta szeretnék, vagy halogatok, mert eddig nem volt rá időm.
Jó kis kaland lesz. De azért vannak a korlátaink, hogy átlépjük őket.
Mikos Ákos kolléga szokását ismét ellopva... A Következő dal szólt a cikk írása alatt:
Post a Comment